Az emberek nagy része
manapság nem éli valódi életét.
Egy ál-élet az, amelyet az emberek
folytatnak, telve hazugságokkal,
gonoszságokkal,
...nyomorúságokkal. Igazi életüket
álmukban élik az emberek,
amikor olyan jóságosak lesznek
valamennyien, mint azok a
szegények, akik a hajnali miséket
látogatják.
Krúdy Gyula

http://www.youtube.com/watch?v=bSj3Sza9nxE

És találtam olyan fotót Csáth Gézáról, amit még nem láttam...és eredeti kottáit is...

Büszke vagyok erre a kapcsolatra, mert sokat tanultam belőle és fejlődtem benne. Büszke vagyok rá, mert hűségben és őszinteségben csináltuk végig mindketten. Büszke vagyok rá, mert nem voltam benne tisztességtelen, és velem sem volt az, és sikerült szépen, méltó módon lezárni. Büszke vagyok rá, mert érdek nélkül azért szerettük egymást, amilyenek vagyunk, és önként vállaltuk a kapcsolatot, önként, a lemondásokkal és a jutalmakkal együtt. És büszke vagyok arra is, hogy felnőttként és önállóan tudtunk belőle továbblépni, megértve a miérteket. Arra is büszke vagyok, hogy küzdöttünk érte, amíg lehetett, de arra is, hogy be tudtuk fejezni, amikor már nem volt értelme.

Büszke vagyok rá, hogy értéket teremtettünk ebben az értéktelen világban. 

Szép emlék marad. És nem bántam meg semmit. Nem csinálnám másképp, nem okozott sebeket. Isteni csoda. Nem az én utam volt, de hittel megpróbáltam.

Csak köszönettel tartozom érte mindenkinek.  De helyes lépés volt befejezni.

Ezen sorokkal most eltemetem, ezzel a bloggal együtt, nem írok ide többé. Csinálok egy másikat, ahogy az életem könyvében is nyitottam egy új fejezetet, de az már egészen másról fog szólni.

Ez pedig emléknek megmarad.